Sosem fogom megérteni. Csak érezni, hogy fáj.
Te,aki elmész az utcán egy kóbor állat mellett, gondolom a gyereked is széthagyod, hisz ő is állat,csak a faja ember, ugye?! Ugye?! Mindig megdöbbent és az életem adnám, hogy nekik jobb legyen, mert mindenkinél őszintébbek. És ők igazán szeretni születtek. Bezzeg mi... Az ember csak pusztìt minden lépésével. Még ha alkotni is akar. Ha létezik a Jóisten, márpedig általában úgy érzem, szépen kérem, akár minden csepp vérem árán: Tegyen igazságot! Mert kurva fos így a világ és a kisfaxomnak sincs kedve így élni...Kössz!