Digitális dialógus

Hogy ne sírjak…?...Könnyű azt mondani,mikor álomba ringat…És mégis mért ne kéne tennem…ha egyszer nincs is senki ki észrevenné,ha mégis…Barátok?...Kik?..Kik annak mondják magukat,de ha rákérdeznek h vagyok és azt felelem,jól,egy se válaszolja,h mondjam az igazat…Pedig jó lenne már…kicsit úgy mint tegnap éjjel…kipakolni valakinek…jó lenne már,ha az éjszakai rémálomból felijedve valaki azt suttogná semmi baj... Mindig van kivel alibiből támasztani a pultot …de vajon egy sem olyan,h érdekelné valójában ki vagyok?...Látod…én nem vagyok különleges…rám nem gondolnak úgy,h mindig szeretni fogom…én nem vagyok olyan,hogy minden nyűge tetszik…én nem vagyok olyan szerencsés,hogy engem szeress…te,te,te vagy TE…én egyszerű vagyok..egyszerűen semmit érő…Az én nevem sem ismerik sokan…ez a sorsom?...Sok mindnet szeretnék…de az én életem finoman szólva sem könnyű…Azt mondják erős vagyok?...Hát bár én látnám úgy…Mikor lesz már,h nem bőgők,mert elhagytak?...Mikor lesz már,hogy nem fáj semmi sem?...Hol v...

Este csillag voltál...nappal meg fecske ...felébredtem...elrepültél a köddel tarkított könnyes esőben...Pergő rózsaszirmok...éjt koronázó égi fények...a hideg úttest...a tenyerembe mélyedő apró kavicsok...A lelkemig látó,ezerkék színű ékkövek...a pókfonál-vékony szempillák ölelésében... Részegen...ketten ...hallom,ahogy mondod velem...Ez egy ilyen történet...volt...?...A szavak óceánja...mélytengeri árka...Ez egy furcsa mese...keverednek a szálak...különös helyeken játszódik...szívek belsejében...lelkek mezején...csöpög a cukormáztól...a rózsaszín habos-babos felhőktől a mondanivalóm...Mire leírom,összezsugorodnak a jelentések...Szentül hittem...hiszem....azt hiszem...hogy érzem...remélem...hogy te vagy aki mást hoz...így...vagy úgy...De valóra vált egy álmot...Felkelti a Napot újra...hagyja ragyogni,míg váltja majd Hold...az új reggel friss éjjele...varázspor csillan a fákon...a fűszálak hegyén...lecsorog a harmatcsepp...életet ad a földnek...áthintázom vele az eget...kiugrom...pörgök...

Elmentél...és azt hittem magaddal viszel mindent...ami valaha szép volt...amit valaha szerettem...ahogyan téged...Nem tetted...meghagytad az életem...a szívem...a lelkem...egészben...mégha fájt is... Rázott a zokogás...remegett a testem...vékony folyamként csordogáltak a könnyeim...átáztatták a pólód...elringattál...megnyugtattál...a búcsú napja volt és én mégsem éreztem annak...Egy szerelem vége...valami újnak a kezdete...meghoztad az életembe... "ha nincs tovább...ha nincs már több...egy lap őrzi emlékül...mit is rejtett a könny..."