Digitális dialógus

Csak sóvárogtam...könny száradt az arcomon...Magamnak sem mertem bevallani...titkon vágyódtam!...Megtagadtam!...De Te meghazudtoltál...gyenge vagyok,hogy ezt meg tudtad lépni??... És Te bízol magadban? ...Az arcomba köpött szavak perzselték a bőröm...Hogy látsz így belém?...Néha jól kell tudni feltenni a kérdéseket... Túl sokat hibáztam már...és túl nagy árral fizettem értük ahhoz,h kételyek nélkül sétálgassak...vakon az életbe...Olykor igencsak elbizonytalanodom...és eluralkodik rajtam a félelem...a pánik... a magány szorítása...Kesergeti...mardossa...marcangolja a lelkem...Remegni kezd a lában... Fuss...fuss...szaladj! ...Hallom ahogy dobol a vérem...Mégis tudom maradnom kell...mikor meghallom a hangod s felcsillan a szemem... S én most is csak itt ülök egyedül...beleveszvén az éjszakába...Csak...ne kergess kételyekbe...ellentmondásokba...Ne törj össze...Kérlek!...Hallgatom a dobolást...mely messze küld a végtelenbe...S mellé...mégis azt suttogja... Csak el ne engedd a kezét!

Csak fájdogál...csak vérzik...és fogalmam sincs,merre a sebtapasz!... Eszembe jutsz időnként...s már nem emlékszem,hogy pontosan mikor is történt...de egy éjszaka ígéretet tettünk...hogy bármi lesz...s bárhogyan...szeretni fogjuk egymást!...Azóta eltelt pár év...már régen nem beszélünk...de ha látlak,elmélázom kicsit...Vajon egészen ritkán...gondolhatsz még rám?...Vagy csak arra a napra?...Félek kimondani...talán,mert kigúnyolnál...de könnyebb lenne...ha néha félre nézhetnék...és ott állnál!... Fel sem tűnik?...Nekem is csak kicsit...de fáj!...Vannak pillanatok,mikor azt kívánom...tűnnél el!...Ne ígérnéd meg kérlek,hogy számíthatok rád!...szép és kedves...de hazugság,jól tudod te is...Talán időbe telt...de tudom,valóban így az igaz...Ti összetartoztok!...Ezt biztosan az ég rendelte így...vigyázz rá,nagyon!...Örülök,h boldog vagy...vagy csak jó úton afelé! De fel sem fogod,mennyire rosszul esik,hogy lepasszoltál,mint egy labdát...Még csak pár szóra sem méltatsz!... Tempót váltottam...la...

Túl sok elszalasztott perc rohan el mellettem az éjszakában...Fáj,hogy neked ez fel sem tűnik...nekem csak egy kis szúrás...mégis a vér ömlik patakokban... Csak ne ígérd kérlek h számíthatok rád...ha tudod ez csak egy kegyes hazugság...Csak te se mondd kérlek...hogy hiányzom...mert úgysem én vagyok aki a szívedben él... Hiába sok ezer szó, a szép, a jó, a sok ígéret...hittem,ami tetszett, amit hallani akartam...és elfordultam,ha az igazat kevésbé tetszetősen kaptam! Már nem élek álomvilágban,felébredtem azt hiszem én is!