Őszintén szólva... Őszintén mondom... Őszintén... Őszintén. Milyen elcsépelt szófordulattá satnyult. Pedig mennyi minden rejlik benne. Azért használjuk, hogy felmentést kérjünk az alól, amit valójában, igazán érzünk. Fura nem? Elnézést kérni azért amit érzünk...mintha irányíthatnánk. Őszintén szólva... gyűlölöm az életem. Attól kezdve, ahogy a napjaim telnek; addig ahogy éppen kinézek. Őszintén szólva... nem akarom már ezt... nem EZT akarom. Annyira szánalmas...és röhejes. De ha őszinte vagyok, nagyon szeretlek. Te vagy a legjobb barátom. Aki látott már szárnyalni és látott már zuhanni, mégis mellettem maradt. És tudom, hogy szeret. Talán úgy, ahogy eddig még senkit. De ez nem csak ennyiből áll. Ha ez lenne megírva, nem olyan könnyedén kéne mennie mindennek, ahogy sima üveggolyó gurul a hibátlan csempén? Hiszek benne, hogy mindenkinek megvan a párja a világban. De sokszor felötlik bennem a gondolat, hogy nem te vagy. Nem hinném, hogy az igazi hazudna nekem...megcsaln...
Bejegyzések
Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2019