Digitális dialógus

Ez az mikor minden tökéletes, mégis visszatérünk a gyökerekhez. A neveltetéshez. Hogy téged vadásznak neveltek, engem meg állatvédőnek.

Az a legrosszabb eshetőség egy megcsalásos esetben, ha megérted miért tette a másik. Hogy felfogod, hogy nem ok nélkül bántott. Mégha ehhez nem is volt joga. Felismered, hogy nem voltál ott neki, mikor szüksége volt rád. Hogy nem figyeltél oda rá. Hogy nem értékelted a gesztusokat. Hogy nem érdekelt, mit akar neked mondani, hogy nem vetted észre mi bántja. Elítéled, hogy megtette. De megbocsátod.

Az életem olyan, mint a szelektív hulladékgyűjtés meg az állatvédelem melletti elköteleződésem... Kapmányolok a cruelty free termékekért és kiteszem a kurva zsákot. Aztán mindenki pont szarik bele és ugyanúgy a beagleken kísérletezett L'orealos fost veszi meg és a csomagolását bebassza a kommunálisba.

Mindenben úgy kell gondolkodni, mintha egyedül lennél. Ha magam lennék, hogyan élnék...hol laknék...milyen munkám lenne...mit tartanék fontosnak...miért küzdenék...mi lenne a célom...mitől érezném magam jobban, jobbnak...mitől érezném, hogy Élek...? Egy tanyán élnék a határban, erdőszélen. A villanyt napelem és generátor adná. A tejet és a tojást boci és pipi. Lenne lovam is. Újrahasznosítanék. Fa kandalló lenne. Meg konyhakert. Meg elektromos terepjáró. A munkában állatokkal, állatvédelemmel és szociális segítségnyújtással, valamint ökológiai felhasználással foglalkoznék. Azért küzdenék, hogy megszűnjön az állatkínzás, a gyerekbántalmazás és a környezetszennyez...