Ady és Csinszka
Jókor menekülsz! A patak csupa bánat. Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők. Csattanva lezúdul a zápor a vízre. Elporlik a csöpp. Nézek utánad. Elporlik a csöpp. De a test csak utánad nyújtózik, az izmok erős szövedéke még őrzi a vad szoritást, a szerelmet! Emlékezik és gyötri a bánat. Úgy gyötri a testet utánad a bánat, úgy röppen a lélek utánad, elébed, ó, semmi, de semmise már! ez a zápor sem mossa le rólam a vágyat utánad. Lassú méreg: A fejemben a gondolatok. “Tudom, hogy engem nehéz szeretni” S az idő néha csupán vánszorogván tűnik tova. Mikor a legnagyobb szükség lenne sietségére. Néha az ember nem érti, hogy a lábai hogyan tudják még vonszolni a testét. Tovább vinni azt a terhes, fáradt izomköteget, melyet megannyi fájdalom szaggat éppen odabenn. A teljes szabadság utáni olthatatlan vágy? A szabad döntés örök vágyódása? Egyiket a másikért. A nyersen világító őszinte pillanatok adják a döntést a kezünkb...