Az ellentmondások mestere
Nem tudom pontosabban hogyan fogalmazhatnám meg ezt a tulajdonságot, vagy életérzést...vagy döntéshozatali alapelvet. Utálok dönteni. Mert a döntés választás. És néha nehéz okosnak lenni...vagy a szív után menni is, mert közben meg okosak akarunk lenni és a kettő együtt katasztrófa. Én a szív embere vagyok. És eddig jó fele vitt...azt hiszem. De mégis valahogy minden tettemre igaz, hogy bár a középutat keresem, a kompromisszumokat... (kecske is-káposzta is)....csak a szélsőségek köze vergődöm, miközben nem értem, hogy kerültem oda...vagy ide... És legtöbbször észrevettem, hogy nem is a cél izgat igazán...hanem az út, mely odáig visz...Szeretem az állandóságot...mégis akkor vagyok nyugodt, míg visz az út...mert úton lenni azt jelenti, tartok valahova...valahova előre...máshova...Ahol talán minden a helyére kerül, mint egy jó könyv végén az összes apró mozzanat...minden vessző és kérdőjel....ahol talán ott az igazság...a jobb...a tökéletes... Csak türelem is kéne az úthoz...hogy...