Digitális dialógus

Hogy mi az igazság? Érzelmek nélküli ténymegállapítás. Rideg és kemény. Pont ettől fáj annyira. És mi a hűség? Túlértékelt fogalom. Mindaddig, míg magunk nem válunk a csábítás áldozatává. És akkor rájövünk, hogy ez sem több a puszta "kérem" , "köszönöm" udvariassági formuláknál. "A tisztességet és az őszinteséget megbocsátással és bizalommal jutalmazzák." Nem tudom, hogy ezen vajon mekkora bizalom segíthet. Hogy van-e egyáltalán akkora háló, ami ezt a lövést felfogná. Kétlem. Ha minden egy jel az életben, ha hiszel bennük, akkor a csalfaság annak a csalhatatlan jele, hogy nem a megfelelő embert akarod magad mellé láncolni.

Őszintének lenni. Mindenek felett. Ezt vallottam, mióta csak az eszemet tudom. Mert van abban valami büszkeség, hogy mikor valaki eléd áll és megmondja az igazat, te állod. Mert tudod, hogy nem omolhatsz össze. Más előtt soha. De van az úgy, hogy mikor te magad vagy, aki odalép és szinte önkéntelenül buknak ki a szádon a szavak, melyekkel sértesz, de mégis az igazat mondod. És akkor már tovább nem kellesz. Mennyibe fáj a kimondott érzelem? Nekem eddig sokba. Akivel csak lehetett, összevesztem. (Aztán majd odavágod nekem, hogy 'Pont te?! Aki folyton a szánkba rágta, hogy ŐSZINTESÉG, meg tisztelet, meg megalázás... Pont te csináltad ezt meg?! Hát mi a fasz van veled? Menj a picsába, de komolyan!' Én meg majd visszafröcsögöm keserűen felnevetve, hogy 'És mégis ...

Úgy érzem, mintha lassacskan elhagyna minden erőm. Vajon hány évesen fásul be az ember? A fiatalok immunisak? Elfáradhat egy 22 esztendős lélek? Ha korom, s lelkem egy mérlegre raknánk, nem egyenlő lenne. Többet megéltem belül, mint kívül az látszik. Néha mintha száz éves lennék, s tudom mégis éretlen. Egy lyukas tésztaszűrő testem. Két kézzel markolom a masszát, énem, mely átfolyik az egyveolvadt réseken. Igyekszem visszatapasztani, s mégis egyre kevesebb mard belőlem. Mindent elnyomnak a kételyek, a félelem és a kétségbeesés. Élnem kellene, bassza meg! Akarnom élni! De elfogyok! Felemészt minden apró mozzanat és frissen élezett konyhakésként darabolja szét akaratom. Nem szabadna ezt éreznem. Akarnom kéne harcolni! Azt a...