Digitális dialógus

Van egy ismerősöm.Egy 5 éves kislány,aki idén elvesztette az apukáját.Kicsi,így hát nehezen fogja fel mit is jelent ha valaki az angyalok között van már.Volt egy nap,nemrég,mikor a kislány pici zsebéből kivett egy kakaós tasakot és az anyukája kezébe nyomta hogy vigyék ki a temetőbe. Az apukája kamionos volt s mikor magával vitte őt egy-egy útjára,mindig ilyen kakaót vett neki... Hihetetlen hogy egy ilyen picike kislány szíve milyen emlékeket megőriz,s milyen aranyos módon próbálja kimutatni szeretetét a világ felé... a szeretet és a tisztelet talán már kihalóban van,de egy része örökké megmarad mert a gyerekek továbbadják egymásnak a maguk csodálatra méltó módján! Talán nekünk kéne tanulnunk tőlük!! :')

Bár gyermeki kacaj lehetnék,hogy tisztán csilingelve kússzak a magasba,felhőket szelve az egekig,hogy huncutul csiklandozzam az angyalok füleit.S betöltsem a világot akár a napfény.Ezernyi apró kezemmel kutatva betörjek a legsötétebb helyekre is,hogy örök reményként tündököljek az elhagyatott lelkek mezején.

Senki sem tudja milyen,amikor felébredek...A csend sűrűje betölti a lelkem...Csak bámulok...Hallgatok...Hallgatom a gondolataim,figyelem a belém hasító érzések váltakozását...Rám telepszik egyfajta beletörödő nyugalom...Érzem ahogy lüktet a vérem,a szívem...Várok...Várok valamire...amitől más lesz...ami most van...ez a semmi ez az üresség... Mert nem lehet... hogy minden eddigi szenvedés és fájdalom hiába való legyen... Mert nem lehet hogy nem lesz szebb jövő ha egyszer így kellett lennie... Vagy ez is csak egy illúzió?!Egy csendre intő szó...hogy mindennek oka van...csak egy bemesélt szöveg hogy ezzel nyugtassuk magunkat ha valami a szívünkbe tép és két lábbal rugdos,eltipor...?!Egy kapaszkodó hogy legyen miben hinnünk...hogy legyen még remény...hogy egyszer még fogunk szívből és igazán nevetni...szeretni???! Bár sose szerettem volna...bár most se szeretnék...és nem tenném többé sose...soha...soha...SOHA!!!

Mért nem jó most valami...semmi? Mért érzem mindenhol az illatát? Mért hallom a fülemben a suttogó szavait? Mért érzem ajkát az ajkamon? Mért érzem kezét a testemen? Mért hiányzik úgy,ha egyszer el kellett engednem? Mért nem találom a helyem, S mért tűntem el onnan,hol eddig léteztem? Csak kérdések,de válaszok nincsenek... Mért tűnik fel valaki,ha aztán elmegy? Mért gondolja,hogy nélkülem jobb neki,ha egyszer nem is ismer,hisz folyton változom.. Mért nem hullik könny az arcomon,ha egyszer mégis fáj? S mért nem vagy most velem,hogy mint régen,mindenre választ adjál??!

Hiányzik vki...vkik...de nem úgy mint máskor...más...mert néha a hiány megszépíti a történteket és csak azt szeretnéd h minden a megszokott kerékvágásba kerüljön...de most...most az édes emlékek keverednek a keserű bánattal,gyűlölettel...hogy el....tam valamit...megint(!)...Már semmi sem lesz a régi...pedig néhány dolog maradhatott volna...a helyemet már betöltötték...Kihasználtak,mert hagytam!Próba volt és elbuktam...de nem jár mindenkinek egy második esély??egy tisztalap??...ők vajon hiányolnak...bármennyire is??

Ez nem én vagyok!már régóta nem...ennyi időbe telt még rájöttem...szánalmas...akárhányszor úgy éreztem végre szabad vagyok,túlságosan belelovaltam magam...nem kellett volna...olyan hibákat követtem el sorra amiket amúgy teljesen elítélek...pont az lettem amit nem akartam!...csódálkoztam hogy páran ezért lemondtak rólam?!...na jó kicsit azért valóban...hogy hogy tud valaki ennyire hátat fordítani...na azon igen....de az okán már nem...dühös voltam és csalódott...mostmár csak inkább hibásnak érzem magam s abban bízom ha megváltozom visszakaphatom őket...és remélem hogy még valahol szeretnek... olyan mintha megbélyegezve élnék...s ezt a bélyeget pont én nyomtam a homlokomra...mintha mindenki tudná bűnös vagyok...az lettem....csak jobb és jobb akartam lenni,hogy szeressenek!...pedig nekik pont így kellettem....de szar hogy mindig csak a végén jövünk rá mit kellett volna másképp......

Van néhány ember az életemben akikről tudom,mindig mellettem lesznek...hogy együtt nevessük ki az életet! :D ...Ők különlegesek!...De nem csak Nekem...az egész világ örülhet hogy ilyen emberekkel gazdakodott!! :D (L)(L) Remélem tudjátok kik vagytok.... :P Köszönöm hogy Velem vagytok:)

Egyedül nem megy!Mondtam...mondom én...Holott már rég egyedül állok,a saját lábamon.Állok.Csak k...ára ingatagul...Bár az egyensúlyom sose volt valami biztos... Az szar,hogy néha,mielőtt elesnék,gyorsan elkap valaki.Erősen belekapaszkodom...aztán...hopp!Hirtelen arébb lép.Eltűnik az életemből...egy újabb ember... Pedig nem kérem Tőle,hogy fogjon,azt se hogy támasszon,vagy hogy vigasztaljon,ajnározzon!...Csak azt hogy ne menjen el,hogy mellettem legyen,s kísérjen az utamon...tettek,akár még szavak nélkül is csak érzelmekkel...és ha néha elbizonytalanodom elég lenne egy mosolya és gondolkodás nélkül mennék tovább... :)

Istenem!de fáj ha elhagyják az embert!Hát még,ha ugyanaz hagyja el,akit az élettől egyszer már visszakaptál. Gyűlölöm hogy szeret a szívem!!Hogy így tud valaki hiányozni...valaki akit szerettem,akit szeretek,akit örökké fogok és sose feledek!Aki mindig a szívemben marad,bármi legyen,bárhogy legyen,s aki nélkül üres az életem... Mellette nem jó...de nélküle...meghalok... Csak az arca felém nézzen,csak a mosolya nekem szóljon,csak a keze felém nyúljon,az ajka az enyémhez tapadjon,s nem számít semmi!Semmi a világon!Csak hogy Ő velem van!...:'(

Minden barátom itt hagyott...barátom?...olyan nincs!...mindegyik annak vélte emberben csalódtam!Magamra maradtam,magamra hagytak...Próbáltam erős lenni,annak látszani,de nem ment.folyton visszazuhantam a kétségekbe,a bánatba.S csak vártam hogy majd vki észreveszi,hogy majd vki visszaránt a lejtőn...Azt hittem(sokszor) hogy megtaláltam azt a vkit...de mind azt mondta hagyjam őt,álljak talpra....hátat fordítottak...hát már kezdem elhinni h igazuk van és télleg egy eltiprandó dolog vagyok,aki nem méltó a szeretetre, a gyűlöletre,de még a szánalomra sem!...Egyenes út a depresszió,na meg a halál felé.... De nem akarok meghalni! Úgy érzem van célja,van oka annak h még mindig élek!H még mindig képes vagyok mosolyogni,nevetni,örülni!...Hogy még mindig van bennem erő,remény ahhoz ,hogy másnap reggel felkeljek és elinduljak otthonról... :)