Digitális dialógus

Amikor úgy érzem, túl nehéz maradnom... h nem itt van a helyem, tovább állok. Úgy gondoltam, ez az idő ismét eljött… ám lehet, hogy tévedtem. Mindig, mikor úgy érzem, szorul a hurok, zárul a kalitka ajtaja... menekülőre fogom. Egyik napról a másikra itt hagyok mindent, amit szerettem, ami valaha fontos volt és sokat számított. Új kalandok, új utak és új emberek után kutatva, hogy megtaláljam, hova illek. De talán… most pont az lesz a kihívás, ha maradok... és megküzdök! Ha bele gondolok, mennyi mindenen mentem keresztül… hogy törték össze a szívem, vagy törtem össze saját magam. Mikor fájt… az élet, a szerelem, a puszta létezés. Elfuthatnék egy hazug világba, ahol a gondok és problémák ideig-óráig az árnyékban lapulnak a fal keskeny peremén… aztán felébrednék… megint… hogy a magam által összeszövögetett kis játékvilágban bizony semmi sem valódi. És úgy törne össze, akár a porcelán… De valami most más… valami jó… azt hiszem… vagy csak nagyon hiszek és hinni akarok benne, hogy az! Nem tu...

Szép nyári nap lesz, alkonyat tájt, úgy képzelem. Csendben állunk egymással szemben, kettesben. A szemedet fürkészem, próbálom kiolvasni mit gondolsz. Szomorúság és ijedtség villan át rajta. Mint a gyerek, ki szem elől téveszti szüleit a tömegben. Megszorítom a kezed, lábujjhegyre pipiskedek. Eltétovázom egy kicsit az ajkad felett, majd apró, gyengéd csókot lehelek a formás kis szádra. Hosszan hozzád simulok. Megsimogatom az arcod, és a füledbe suttogok: " Légy boldog! " ... Majd lassan hátra lépek...figyelem,hogy utánam nyúlsz-e ... de nem ... Megfordulok és többet vissza sem nézek! ... "Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy! " Ady Endre-A Halál rokona

Tiszta kacaj kúszik az éjszaka tengerén. Csilingelő és éles,mint a kristály. Bele hasít olykor a szívembe. De nem nézek oda,csak tovább megyek lassan,előre szegzett tekintettel. Szelem az élet tortáját. Nagyokat harapva a finom és mázas édességbe. Édes...édesség.... Az én életembe is kell egy Édesség. Egy önmagában tökéletes habos teremtés. Hiányzol,pedig még meg sem találtalak. De tudom,nehéz lenne nélküled. Csak szavakat suttogsz az éjfekete bársonyba,s cirógatod az arcom szívrepesve. Úgy kellesz nekem, mondd, hol talállak, merre bújkálsz? Vagy tán Te sem tudod még,hogy engem kell keresned?! Itt vagyok,megtaláltál...nézd, hogy mosolygok rád! Csupa szívből, szeretetből... Mondd,játszol Velem tovább?! :)