Digitális dialógus

A szimpátia, a vonzalom és a szerelem tudományos magyarázata, hogy két ember a másik kibocsátott illatának hatására, tudat alatt a két szervezet valahogy egymással kölcsönhatásba lép...Úgy nagyjából...lebutítva... Rafkós dolog ez a kémia....egy életre eltaszíthat valakítől ...vagy egy életre hozzáláncol...

Gáz...ha nem  tudod feltenni a kérdést,ami hónapok óta ott motoszkál a fejedben....Ha feltenném,úgy kezdődne miért...minden tagmondata úgy kezdődne...miért...Magyarázd meg...tudni akarom...Aztán inkább ne is...Hallgass!...Mert azzal hogy megnevezlek máris múltammá tettelek...egy darabbá belőlem,ami sosem forrott igazán vissza többé helyére....csak ott maradt mint egy hegek borította mély harapás....

Azt hiszem az egyik legnagyobb csalódás az életben az, mikor valaki, akit úgy hittünk, nagyon ismerünk...számunkra önmagából teljesen kifordulva...új arcát mutatva...büszkén pislog a tükörbe... Mikor valaki...aki mélyen beavatott minket a bizalmába...a legféltettebb titkaiba...élete nagy pillanataiba...már nem tekint ránk többé úgy, mint kiváltságosra...S mikor valaki, aki bevájta magát egykoron a szívünkbe...azzal a tudattal, hogy nem távozik onnan...s egyszer mégis kilép...és már mi sem tekintjük őt többé kiváltságosnak...Csak valakinek, aki egyszer jólismert minket...és most csak ismer...jól...

A humorom a legjobb túlélő eszközöm, többet ér, mint egy bozótvágókés. Nélküle nem jutnék előrébb. Időről időre azonban emlékeztetnem kell magam erre. És arra, hogy sose felejtsek el még-még-még-még egy kicsit gyerek lenni, nevetni valamin, vagy akár önmagamat kikacagni. Mert akkor felejtjük el honnan jöttük, s hogy kiké lettünk, mivé váltunk, hogy milyen út van mögöttünk, s hogy mennyit küzdöttünk, mikor már azon is bosszankodunk, amin nevetni lehet-ne...