Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2010

Én már csak ilyen vagyok!

Kép
Nem vagyok tökéletes lány. A hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok, és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem a barátaimmal és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátra lépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság, és lehet, de csak lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni! Néha hisztis vagyok,és nem tűrök ellentmondást!Még akkor is védem a magam igazát,ha belátom a másikét!A hangulatom pillanatról pillanatra megváltozik,és talán nem érted,hogy mit miért teszek,talán meggondolatlannak,felelőtlennek,könnyűvérűnek hiszel, de valójában csak szeretem azt tenni,amihez kedvem van!Gyűlölöm,ha megszabják az életem vagy a szabadságom,a szeretteimen kívül ez mindenem!Általában könnyen szerelmes leszek,ízig.vérig! Aki engem megkap,az megkap egészen.De azt el is veszem magamnak egészen én is!Én nem vagyok se folytatás,se jóvátétel!Nem tűrök sem emléket,sem vetélytársat,sem álmot!Egyetlen árnyékot sem tűrök el!Jól v...

Más holtáig küszködik és így távozik...de én nem!

Kép
Szeretlek...gyűlöllek...hiányzol,hát megöllek...ott kuporgok a szívem sarkában,véres kést szorongat a markom...Csak egy szúrás...csak egyetlen...s már nézem is,ahogy patakzik a véred...vagy az enyém?...Ragad tőle a kezem...ledobom a kést...Látom,ahogy szenvedsz,de "megérdemled",mondom magamban...De nem bírom már gyengülök én is...Belehalok úgy érzem...Lerántsz,a földön fekszem...megint...Vergődök a padlón...Valaki üvölt...mélyről zokogva...Már levegőt sem kap...Én vagyok az...Fuldoklom...Kalitkába zárt madárként verdes a szívem...De mind hiába...Elvesztettelek...Éreztem a halálod...Az élet egyetlen garanciája...hogy egyszer vége...mindennek...

Fotók,arcok,fények,árnyak...

Kép
Az élet nagy eseményei nem pihennek papírokon vagy fotókon…a számunkra fontos események ritkán kerülnek feljegyzésre…ha töredék,csak cafat…egy néma hang,egy foszlány…villanás,illat,érzelem…A szívünk őrzi csak,míg a lelkek találkoznak…újra és újra…Keresem,kutatom,csak sötétben tapogatózom…Zokogok,üvöltök,elvesztem a hitem…Szeretni akarok!…Nincs kivel megosszam a szívemet…s nincs kiét birtokolnám…Kitárt karral álltam,két kézzel nyújtottam oda mindenem…majd könnyezve,némán néztem,ahogy felébredtem,s eltűnt az elképzelt életem…Többet nem adom,nem kínálom tálcán,hogy csak annyit kérjek érte szeress!...Ez nem az én világom,csak bepillantást nyertem…de elengedték a kezem…Megaláztak,megcsaltak,elhagytak,kihasználtak…összedőltem,mint a kártyavár,összetörtem,mint a porcelán… Mondhatnám,hogy hiányzol…hazudhatnám százszor…Hogy mikor látlak összeszorul a szívem…Hogy,ha megkérdenéd, hogy vagyok,azt felelném jól…de szívem szerint hozzá tenném…csak tudod,néha hiányzol…Hogy eszembe jutsz erről-arról…Ho...