Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2013

Márai Sándor - Évszakok

Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.

Minden rendben...vagy mégsem?...Ebben sem vagyok egész biztos...ez bonyolult...

Kép
Érezted már úgy, hogy valakivel teljesen összepasszolsz, de mégis olyan nehezen mennek a dolgok?...Hogy túl sűrűn váltakozik a mindenrendbenvan és a mégsincsmindenredben ?...Na, ilyenkor mit kell tenni,hova kell nézni...és hova nem? -Szeretsz? -Nem tudom. -Miért nem? -Nem vagyok biztos. -Kételyek? -Azok. -Akkor mit érzel? -Ez bonyolult. Néha hiányzol,nem bírom,ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre,még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek,mert félek. Megijedek tőled,pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig,akárhova...Csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem,nem jó,ha itt vagy,vagy nézel,mert elvársz dolgokat. Lehet,hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad,ha mással látlak,de nem szólok egy szót sem. Csak elsétálok...Néha utálom,ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni Rád úgy igazán. Pedig lehet,olyat tettél,amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha Rád gondolok sírok,néha nevetek,néha...

Bíznod kell abban,ami a szembe köp az igazsággal!

Kép
Azt hiszem el kellene jutnom arra a pontra,h végül belássam,helyesebb lenne ha élni kezdeném az életem...és nem pedig írni!Hogy nem menekülhetek el időnként egy biztonságot nyújtó helyre,amiről tudom,mindig hűséges lesz...Ahol nem ér csalódás vagy bánat...egy rossz szó.De nem ér el a boldogság sem...Hogy alkotok valamit,amiről azt gondolom jó lett és néha másoknak is tetszik,az csak pillanatnyi örömöket nyújt.Nem fogom többet kiteregetni az életem olyanoknak,akiknek az arcán az elmondottak alapján vegyes érzelmek suhannak át,s cseppet sem őszinték vagy kedvesek!...Elfogadok véleményt és tanácsot,de belekeverem a magamét!És igen valóban mindig ide menekülök vissza és leírom amit elmondanék,mert beszédben nem tudom kifejezni csak írni...És ha te nem olvasod?Hogy jutnának el hozzád a szavak ha ki sem ejtem őket a számom?!Honnan tudhatnád Te vagy én,h mit kell tenni,ha egyszer nem mondom el neked mi jár a fejemben,s tőled mégis mindig erre szeretnék választ kapni...Nem várhatom el,h az el...

tovább kell lépnem

Tovább kell lépnem...elfeledni mindent...ismét lábra állni,s tisztalappal kezdeni...mindent!...nem lesz könnyű...de megéri...jó lenne ha el is hinném...az elmúlt pár napban nagyon feldobott hogy megismertem egy idegent...egy idegent aki színt vitt az életembe...akiről reméltem...még sok hülyeséget és nevetést élünk meg...csak a barátja akartam lenni de szerintem már arról is letehetek...pedig nagyszerű...lenne....lehetett volna...mennyivel könnyebb lenne ha tudnánk mit érez,mit gondol a másik és hogyan lát minket....mennyivel könnyebb lenne minden ha nem lennének kételyeink mindennel szemben....a bizonyosság segít abban hogy mindent kézben tarthassunk és jól alakuljanak a dolgok...de a kételyek csak alkalmakat,az alkalmak hibákat a hibák megbánást és bosszút szülnek...utólag persze magunk sem hisszük el hogy tudtunk ennyire félreérteni valamit...hogy tudunk ennyire bizalmatlanok lenni s félni holott biztos helyünk volt....csak épp ezzel a kétkedéssel basztuk el az egészet....és ha egy...

Engedd el!

Ha döntened kell, válassz, ettől leszel teljes. Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes. Keresd, amivel teremtesz, ne azt, amivel ölsz. Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi. Nem engedek a búnak hagyom továbbmenni. Ha a káosz beszippant, ne vedd fel, ahogy jött úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el. Ha az utolsókat rúgom majd, nem adom fel, mert a paráimat tudatosan engedgetem el. Türelem, mély levegő, van, hogy rosszabb. Rajtad múlik, hogy ez rövidebb vagy hosszabb. Ha tele a pohár és lépned kell, egy dolgot ne felejts el - engedd el. Ha féltékeny vagy és irigy - engedd el. Ha számító és konok, akkor - engedd el. Ha utálnak a rokonok - engedd el, engedd el, engedd el. Ha sok benned a rosszindulat - engedd el. Ha kerülnél kínos szitukat - engedd el. Ha csak kutya vagy, ami ugat - engedd el, engedd el, engedd el.

Mi van Hamupipőke, vége van a bálnak? Ja, ott hagytam a névjegykártyámat, hátha túl hülye a herceg...

Lehet, nem az vagyok, akit vártál, de a lelkem kiteszem, ugyanúgy harcolok érted... A júliusi éjszakák, csak te meg én, mikor végtelenül vadak voltunk, azok az egyszerre mindent és semmit mondó kézfogások...hogy csak-azért-is...világéletemben a polgárpukkasztást szerettem a legjobban...Tudtam, ugyanúgy hallasz,mint én...

Szívből élj! Ma csak a jóért, Tartsd meg a napfényt. Az álmodért törj fel az égig,

Ez a film most rólam szól, és az élet írta meg velem, Nem tudom, hogy meddig tart, talán a jövőben nem lesz helyem, Vár még rád is sok kudarc, de az élet erre készít föl, De nem adhatod fel, soha ne felejtsd el, élj szívből! Szívből élni, nem meghalni, úgy, hogy reggel Ne a tested rabigájának morajlása ébresszen fel, Kiszállni mindenből, mi meghátrálni kényszerít, Elzárkózni a rossztól, felkarolni mind, mi elrepít! Szorítsd magadhoz erősen, minden jót ragadj meg, Ha nehéz is, csak gondolj arra, akad még, ki szerethet. Szívvel és lélekkel, tudjuk az élet múlandó, Ha kiszorítana a világ, hidd el, mindig lesz egy új ajtó! Néha nehéz, olykor meggyötör, de kérlek, Visszanézni kár, ha a múltban jó dolgok nem történtek. Ne engedd magad, mindig törj előre, folyton lásd a célt, Ne térítsen el semmi, légy te az, ki teljes szívből él!

A vidék íze

Szellemi pusztulásra vágysz?....Irány a faluvilág!....Hogy klasszikust idézzek : a hülyéknek hülyék a barátaik és mind idejönnek és itt együtt lesznek hülyék....

Vezzes,kövess vagy takarodj,de nagyon gyorsan...

Ez az év számomra az önmegvalósítás éve...másoknak azt hiszem arról szól, hogy beleugatnak az életembe...Esküszöm, vonzom a hülyéket, tuti a homlokomra van írva valami spéci tollal, amit csak ők látnak...katasztrófa...Már nem is szólok semmit, csak bólogatok nagyokat és közben a pokolra kívánom az illetőt...vagy legalábbis erősen anyázom...Márpedig én nagyon hiszek a mondásban, miszerint ki kalácsot nem ad, tanácsot se adjon ...avagy köszönöm szépen a hozzámvaló nincsmit...Kíváncsi vagyok,mikor szakad el a cérna...5..4..3...