Digitális dialógus

Két igazi van. Az egyik, aki az életénél is jobban szeret. A másik, akit az életednél is jobban szeretsz. Ha valakinek ez egy és ugyanaz, tartsa meg, mákja van. Ha nem...az szívás, így is - úgy is. Sehogy sem lehet jól dönteni. Nem teheted meg vele, hogy nem őt szereted igazán. Nem teheted meg magaddal, hogy nem téged szeret igazán.

"A kávézóban ülünk és beszélgetünk. Elég sokára sikerült összehoznunk ezt a randit, 3 évig vártam rád úgy, hogy azt hittem már régen megvagy. De nem te voltál. -Mennyi volt a leghosszabb kapcsolatod?-kérded. -7 év.-mondom.-Azt hittem, ő az igazi. Aztán majdnem megcsalt...végül meg is tette. 7 éven át csak játszott velem. Elhitette, hogy én vagyok élete szerelme, de semmit sem akart tőlem, se házasságot, se jövőt, se gyereket. Csak lenni. Én célokat akartam. Tudni, van-e értelme ennyit belefeccölni. De csak hitegettem magam. És neked? -Semmi komoly. 2-3 év, ez volt a max. Senkit sem éreztem a magaménak. Mindegyik klassz volt, de nem az igazi. Amíg nem jöttél."

Állnak a peronon és egymást nézik. A sínek köztük mennek. Nem keresztezik egymást. Az ő életük vajon keresztezhetné?

Azóta úgy érzem egyedül vagyok. Hogy ketten élünk egyedül, egymás mellett. De nem egymással. Nem lehet erre alapozni egy jövőt. Nem bízhatunk benne, hogy később ez megváltozik és jobb lesz. Mert nem lesz. Ha már most nem megy, feleslegesen várjuk a megváltást. A barátom voltál. A legjobb, azt hiszem. Mindent tudtál rólam, mindent el akartam mondani neked és ez téged mégsem borzasztott. Azt hittem, türelmes vagy és megvárod, míg a lelkem fiatal viharjai elülnek és megnyugszik, hogy többé nem kell keresnie, ez így jó lesz. De nem tetted. Sokáig tűrted, az igaz, de a végén mégis feladtad. Mire eleget győzködtelek, hogy Te vagy az, Te kellesz, te úgy döntöttél nem én vagyok, nem én kellek... És fáj...ez fáj. Azóta is...

A régi érzést nem hozza vissza semmi. Bár remekül képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy ez ugyanaz...sötét pillanatainkban mégis tudjuk az igazat.