Hajolj fölém, bárhol vagy is, mert ha egy pillanatra is elveszítem az arcod, elveszítem az arcom. Hajolj fölém, mert nincsen arcom, ha nem hajol fölém az arcod, hajolj fölém, ha kelsz, ha fekszel, ha zuhany alatt állsz a kádban, ha szatyorral a boltba mégy, ha csüggedt bútoraidon, mint eltévedt, ácsorgó fákon tekerg a folyondár hiány, ha paplanodra ejted könyved, ha már az álom tengerfövenyében Hajolj fölém, ha alszol is, ha sírkövet cipelsz Gelejre, ha mint vásárban ottfelejtett megállíthatatlan körhinta forog a gyermekkori táj, ha rajta halottaid ülnek, ha látod, már felhőből foltoz szoknyát lerongyolódott dédanyád: akkor is hajoljál fölém! hajolj fölém, mert nincsen arcom, mert már csak arcod visszfénye az arcom Hajolj fölém!