Momentán jobb neki,h nincs mellettem...széttépném,azt hiszem!


Boldoggá tett és elhagyott...Éreznem kéne valamit...fájdalmat,csalódást...akármit!...De ha magamba nézek,csak egy behavazott táj tekint vissza...Lefagyott minden odabent...Csak a dühöm lángol!...No lám,mégis van némi érzelem...Letompít mindent bennem!...A fülemben cseng a hangod...ólmot öntök bele...Éjszakánként bevillan egy kép...ahogy melletted fekszem,odabújok...Kis kifli,nagy kifli...Úgy elhittem neked mindent,amit mondtál...Úgy bennem él minden mozdulat...szó...pillanat...Legszívesebben üvöltve csapdosnám a mellkasod...hisz csak addig érek fel...és bőgve kiáltanám...gyűlöllek...hogy tehetted ezt velem?!...Mégis teljes nyugalommal írom most ezeket a sorokat...pedig reggel arra ébredtem,hogy hívsz...Egy átlátszó kérdést tettél fel...s én szívből elküldtelek!...Nem akarlak látni többet...a szemedbe nézni...az illatod érezni...a hangod hallani!...Tűnj el nyomtalan...mert lassan felszakad ez a jégfal...olvadni kezd minden...s a fájdalom jól ismert érzése ismét befészkel a kicsiny kis szívembe...megint...Megígérted,hogy nem teszed...Megígérted...hogy boldoggá teszel...hogy elhiszem,a Nap is értem kel fel!...Egyetlenem...ez írtad nekem...nem is olyan rég...Velem sírt éjjel az ég...szél pörgette a leveleket...apró emlékeket fúja szerte-szórva szét a messzeségbe...Felemészti...leszárítja a könnyeket...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Naplóbejegyzések 2023

"Mi a rosszabb? Ha a feleséged, akit szeretsz vele teljesen más, vagy ha ugyanolyan.."