Zelk Zoltán - Hajolj fölém

Hajolj fölém, bárhol vagy is,

mert ha egy pillanatra is

elveszítem az arcod,

elveszítem az arcom.

Hajolj fölém, mert nincsen arcom,

ha nem hajol fölém az arcod,

hajolj fölém, ha kelsz, ha fekszel,

ha zuhany alatt állsz a kádban,

ha szatyorral a boltba mégy,

ha csüggedt bútoraidon,

mint eltévedt, ácsorgó fákon

tekerg a folyondár hiány,

ha paplanodra ejted könyved,

ha már az álom tengerfövenyében 

Hajolj fölém, ha alszol is,

ha sírkövet cipelsz Gelejre,

ha mint vásárban ottfelejtett

megállíthatatlan körhinta

forog a gyermekkori táj,

ha rajta halottaid ülnek,

ha látod, már felhőből foltoz

szoknyát lerongyolódott dédanyád:

akkor is hajoljál fölém!

hajolj fölém, mert nincsen arcom,

mert már csak arcod visszfénye az arcom 

Hajolj fölém!