Levél a (v)iszonyhoz...
Tulajdonképpen csak hálás lehetek neked. Megtanítottál újra arra, amit egyszer már elfeledtem.
Arra, hogy a szeretteinket nem birtokoljuk. Csak azt az adotz darabot kapjuk belőlük, melyet hajlandóak nekünk adni magukból..
vagy visszavenni azt...
Arra, hogy meg tudunk tanulni anélkül élni, aki nem akar velünk lenni...
...hogy milyen erős is vagyok! A tűz, ami hajtott, hogy másoknál jobb legyek ismét visszatért belém...
És felfogtam talán azt is, hogy mégsem őrá várok....'hogy a szerelem csak egy állomása mindennek'...
Néha mintha már nem is akarnám ezt az egészet....csak megmutatni ki a fasza csaj...
Néha már mintha csak játszanám, hogy szeretlek...hogy ne tudd...hogy ne légy többé boldog....se te, se ő ha már tőlem elvették....csak hogy fájjon...