Talán beleillek...
Amikor úgy érzem, túl nehéz maradnom... h nem itt van a helyem, tovább állok. Úgy gondoltam, ez az idő ismét eljött… ám lehet, hogy tévedtem. Mindig, mikor úgy érzem, szorul a hurok, zárul a kalitka ajtaja... menekülőre fogom. Egyik napról a másikra itt hagyok mindent, amit szerettem, ami valaha fontos volt és sokat számított. Új kalandok, új utak és új emberek után kutatva, hogy megtaláljam, hova illek. De talán… most pont az lesz a kihívás, ha maradok... és megküzdök! Ha bele gondolok, mennyi mindenen mentem keresztül… hogy törték össze a szívem, vagy törtem össze saját magam. Mikor fájt… az élet, a szerelem, a puszta létezés. Elfuthatnék egy hazug világba, ahol a gondok és problémák ideig-óráig az árnyékban lapulnak a fal keskeny peremén… aztán felébrednék… megint… hogy a magam által összeszövögetett kis játékvilágban bizony semmi sem valódi. És úgy törne össze, akár a porcelán… De valami most más… valami jó… azt hiszem… vagy csak nagyon hiszek és hinni akarok benne, hogy az! Nem tudom… de… mintha kezdene összeállni a kép a magam kis puzzlejében… és abban az, aki vagyok! Kezdem körém gyűjteni az embereket... és már van, aki igazán szeret! Örülök a sok embernek, akikkel végre beszélhetek és, hogy át vették azok helyét az életemben és talán a szívemben is, akik hátat fordítottak és véget vetettek a szálnak, az életnek, ami hozzájuk fűzött! Bár, a szívemben? … Talán ez túlzás… Mert bár ha rád nézek a kavargó érzelmektől felfordul a gyomrom és csak a gyűlölet és az undor készül kitörni... azért voltak szép pillanatok is... hogy hálát adtam, amiért megkaptalak!... És tulajdonképpen, sok ember kapott már foglalót egy darabkából a szívemben… de nem tudom megmondani igazán, hogy kihez ragaszkodom feltétel nélkül… de nem ez számít... mert így sem vagyok képes tőlük elszakadni... mert jó mikor felnevetek és velem nevettek!! Szeretném, hogy mindig legyen, aki rám nyitja az ajtót mosolyogva… és akinek őszintén viszont örülök! Hogy legyen, akinek talán én jelentem a bástyát, a várfalat, amiben megbízik és ami megóvja... ahogy oly sokan teszik ezt velem is...!