Tiszta kacaj kúszik az éjszaka tengerén. Csilingelő és éles,mint a kristály. Bele hasít olykor a szívembe. De nem nézek oda,csak tovább megyek lassan,előre szegzett tekintettel.
Szelem az élet tortáját. Nagyokat harapva a finom és mázas édességbe. Édes...édesség.... Az én életembe is kell egy Édesség. Egy önmagában tökéletes habos teremtés. Hiányzol,pedig még meg sem találtalak. De tudom,nehéz lenne nélküled. Csak szavakat suttogsz az éjfekete bársonyba,s cirógatod az arcom szívrepesve. Úgy kellesz nekem, mondd, hol talállak, merre bújkálsz? Vagy tán Te sem tudod még,hogy engem kell keresned?! Itt vagyok,megtaláltál...nézd, hogy mosolygok rád! Csupa szívből, szeretetből... Mondd,játszol Velem tovább?! :)