Részegen...ketten...

Este csillag voltál...nappal meg fecske...felébredtem...elrepültél a köddel tarkított könnyes esőben...Pergő rózsaszirmok...éjt koronázó égi fények...a hideg úttest...a tenyerembe mélyedő apró kavicsok...A lelkemig látó,ezerkék színű ékkövek...a pókfonál-vékony szempillák ölelésében...Részegen...ketten...hallom,ahogy mondod velem...Ez egy ilyen történet...volt...?...A szavak óceánja...mélytengeri árka...Ez egy furcsa mese...keverednek a szálak...különös helyeken játszódik...szívek belsejében...lelkek mezején...csöpög a cukormáztól...a rózsaszín habos-babos felhőktől a mondanivalóm...Mire leírom,összezsugorodnak a jelentések...Szentül hittem...hiszem....azt hiszem...hogy érzem...remélem...hogy te vagy aki mást hoz...így...vagy úgy...De valóra vált egy álmot...Felkelti a Napot újra...hagyja ragyogni,míg váltja majd Hold...az új reggel friss éjjele...varázspor csillan a fákon...a fűszálak hegyén...lecsorog a harmatcsepp...életet ad a földnek...áthintázom vele az eget...kiugrom...pörgök...forgok...elszédülök..elesem...elfekszem... a sörös üveg kigurul a kezemből...eszembe jut a régi dallam...részegen ketten...amelyik rosszul van...az vagyok Én!