Más holtáig küszködik és így távozik...de én nem!

Szeretlek...gyűlöllek...hiányzol,hát megöllek...ott kuporgok a szívem sarkában,véres kést szorongat a markom...Csak egy szúrás...csak egyetlen...s már nézem is,ahogy patakzik a véred...vagy az enyém?...Ragad tőle a kezem...ledobom a kést...Látom,ahogy szenvedsz,de "megérdemled",mondom magamban...De nem bírom már gyengülök én is...Belehalok úgy érzem...Lerántsz,a földön fekszem...megint...Vergődök a padlón...Valaki üvölt...mélyről zokogva...Már levegőt sem kap...Én vagyok az...Fuldoklom...Kalitkába zárt madárként verdes a szívem...De mind hiába...Elvesztettelek...Éreztem a halálod...Az élet egyetlen garanciája...hogy egyszer vége...mindennek...