Fotók,arcok,fények,árnyak...

Az élet nagy eseményei nem pihennek papírokon vagy fotókon…a számunkra fontos események ritkán kerülnek feljegyzésre…ha töredék,csak cafat…egy néma hang,egy foszlány…villanás,illat,érzelem…A szívünk őrzi csak,míg a lelkek találkoznak…újra és újra…Keresem,kutatom,csak sötétben tapogatózom…Zokogok,üvöltök,elvesztem a hitem…Szeretni akarok!…Nincs kivel megosszam a szívemet…s nincs kiét birtokolnám…Kitárt karral álltam,két kézzel nyújtottam oda mindenem…majd könnyezve,némán néztem,ahogy felébredtem,s eltűnt az elképzelt életem…Többet nem adom,nem kínálom tálcán,hogy csak annyit kérjek érte szeress!...Ez nem az én világom,csak bepillantást nyertem…de elengedték a kezem…Megaláztak,megcsaltak,elhagytak,kihasználtak…összedőltem,mint a kártyavár,összetörtem,mint a porcelán… Mondhatnám,hogy hiányzol…hazudhatnám százszor…Hogy mikor látlak összeszorul a szívem…Hogy,ha megkérdenéd, hogy vagyok,azt felelném jól…de szívem szerint hozzá tenném…csak tudod,néha hiányzol…Hogy eszembe jutsz erről-arról…Hogy hiába kapnék utánad,már nem nyújtod többet a kezed felém…Csak állok a ház előtt és kémlelem az eget…és szél zörgeti a fákat…ködös árnyak suhannak,figyelnek suttognak…Összekeveredik a világ… elszédül alattunk az udvar,udvar alatt a föld,föld alatt az égbolt…Édes,jeges,csípős ajka finom csókot lehel a számra…nem eresztem…az élet fonala szorosan pihen ujjaim közt…Tudod…kicsi vagyok…kevés mit adhatok…de valakinek talán ennyi is elég…csak én…s hogy szeretni tudok!Keringő hópehely,teríts új vásznat a földnek…s én lerajzolom lábnyomommal,mi vágya,s bánata lelkemnek…F edd be vastagon,mire fájón tekintek vissza,s tiporj egy gyűlölt világot mocskos sírba!...De kitér az utam…húzza néha szívem más irányba…Talál valakit…valamit,ami hozzám tesz,vagy elvesz,formálja agyagtestem…Érzem a kezét,heget forraszt a húsomba,részemmé lesz egy darab belőle…Felgyullad a hold,fénye átjárja a tájat,betör a legsötétebb helyekre is…Megcsillan füvön,fán…dombon…hegyen…s talán lesz valaki,ki körbe járja velem szeretve,szertelen…aki pont olyannak szeret,amilyen vagyok,s nem akar mást látni bennem…Jó kedvűen,rossz kedvűen,szépen,kócosan,akárhogy…Mert én ilyen vagyok,és ilyen is maradok. Ha más kell,eredj csak faragtass magadnak,én már ilyen vagyok és ilyen is maradok…