Csipp...csöpp


Tudom,hogy a múltjáért nem hibáztathatom...de mégis megteszem..Csak szeretném naivan azt hinni...hogy azt a szerelmet,amivel engem szeret...nem adta még másnak...csak nekem...És akkor hirtelen azon kapom magam,hogy ott ülök az üres szoba közepén...egyedül...és igyekszem megjegyezni minden szegletét...mintha utoljára tehetném...Pont mint akkor...pont,mint annyiszor...Túl ismerős az érzés...túl ismerősen mozgok benne...Mintha két tenyerébe fogná a szívem...addig szorongatva,míg ki nem csöppen az utolsó csepp vérem is...Akárcsak a kifacsart citrom leve...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Naplóbejegyzések 2023

"Mi a rosszabb? Ha a feleséged, akit szeretsz vele teljesen más, vagy ha ugyanolyan.."