Semmi nem volt kár a percért


Szeretném újraélni százszor,azt a száz pillanatot egyszer...azt a száz napot...a száz mosolyt.Végigtipegni,mint egy ócska,régi twisteren,jól ismert téglaköveken, megfakult fényképeken...Mint a hideg,téli sárban felejtett cipőnyomok...melyek megkövülnek...ha jön a fagy...aképpen égett szívembe az a száz mozzanat...S ha egyszer kérhetném...megtenném...hogy mikor a szemembe néz...lássa,ami nekem az ő szemébe nézvén lepereg...Mert tudni akarom,hogy tudja-e...amit én tudok...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Naplóbejegyzések 2023

"Mi a rosszabb? Ha a feleséged, akit szeretsz vele teljesen más, vagy ha ugyanolyan.."