Home, not sweet home...
Most én jövök...jönnék...illetve mennék,csak nem tudok...Pedig akarok...de mennyire...Úgy érzem, belepusztulok, ha itt kell maradnom...A környéken..a régi életemben...Szeretnék én is kirepülni...de levágták a szárnyaim...és bár egyszer visszanőnek, félek, hogy túl lassan...túl későn...túl késő lesz...Hozzá...A NAGYBETŰS-höz...Mert, ha itt maradok, magába szippant ez az egész kultúrnyomor...Itt mindenki ugyanolyan életre vágyik..ugyanazt teszi élete mindennapjain...ugyanúgy...minden egykori álmát kútba vetve...Ez az a környék...Ez az az élet... Az a nyugis-sablonos...Ahol nem szomjaznak az emberek az önállóságra...a változatosságra...az újra, a régivel egyöntetűen, karöltve...a mozgalmasságra...az élményekre...egyszerűen arra, ami nekem az élet...Nekem ez-itt a kudarc földje...Itt ment tönkre a családom...a gyerekkorom...a tinikorom...és itt menne tönkre a jövőm...az életem...Ami ide köt...azt magammal viszem...Oda, ahol jó nekem...Az álmom után szabadon...