Egyetlen út sem hosszú...ha megtalálod,amit keresel...
Csak magamat tudom ismételni...nem gondoltam volna,hogy többen is lehet egyedül lenni...Olyan egyedül érzem magam,mint egy üres befőttesüveg a sok teli között...Én is üres vagyok...magányos....kétségbeesett...Aztán mégsem,mert köszegészjólmegvagyok...Csak olyan ,mintha kívülről nézném magamat,miközben én is ott vagyok és beszélek,érzek,látok,hallok...és elemzem magamban minden mondatom...Hol a hiba?...Most tartok ott,hogy valamerre elindultam csak nem nézek a lábam elé...ha van előttem valami,csak nekimegyek...vagy pont kikerülöm...ki tudja...Itt csak egyvalaki ért mindent...és neki fogalma sincs,nekünk miért ilyen bonyolult minden?...