We lovin livin here...again...

Ezen a kibaszott helyen mindig mindenki a másik életében turkál...a saját életében sosem...Hogy miért?...Mert annyira unalmas és sívár, ingerekben szegény, abszolúte realisztikusan földhöz ragadt, hogy senki nem meri megkérdezni magától... ez tényleg az én életem, én erre vágyom?Szeretem amit csinálok?...Csak levitálnak itt a semmiben....

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Most egy pillanatra megállok és igenis hálát adok...

Márai Sándor - Telefonszám

Analóg naplóbejegyzések