Meggondoltam magam...
Azt hiszem az egyik legnagyobb csalódás az életben az, mikor valaki, akit úgy hittünk, nagyon ismerünk...számunkra önmagából teljesen kifordulva...új arcát mutatva...büszkén pislog a tükörbe... Mikor valaki...aki mélyen beavatott minket a bizalmába...a legféltettebb titkaiba...élete nagy pillanataiba...már nem tekint ránk többé úgy, mint kiváltságosra...S mikor valaki, aki bevájta magát egykoron a szívünkbe...azzal a tudattal, hogy nem távozik onnan...s egyszer mégis kilép...és már mi sem tekintjük őt többé kiváltságosnak...Csak valakinek, aki egyszer jólismert minket...és most csak ismer...jól...