Bíznod kell abban,ami a szembe köp az igazsággal!

Azt hiszem el kellene jutnom arra a pontra,h végül belássam,helyesebb lenne ha élni kezdeném az életem...és nem pedig írni!Hogy nem menekülhetek el időnként egy biztonságot nyújtó helyre,amiről tudom,mindig hűséges lesz...Ahol nem ér csalódás vagy bánat...egy rossz szó.De nem ér el a boldogság sem...Hogy alkotok valamit,amiről azt gondolom jó lett és néha másoknak is tetszik,az csak pillanatnyi örömöket nyújt.Nem fogom többet kiteregetni az életem olyanoknak,akiknek az arcán az elmondottak alapján vegyes érzelmek suhannak át,s cseppet sem őszinték vagy kedvesek!...Elfogadok véleményt és tanácsot,de belekeverem a magamét!És igen valóban mindig ide menekülök vissza és leírom amit elmondanék,mert beszédben nem tudom kifejezni csak írni...És ha te nem olvasod?Hogy jutnának el hozzád a szavak ha ki sem ejtem őket a számom?!Honnan tudhatnád Te vagy én,h mit kell tenni,ha egyszer nem mondom el neked mi jár a fejemben,s tőled mégis mindig erre szeretnék választ kapni...Nem várhatom el,h az ellentétes cselekedeteim adják meg az egyensúlyt az életemben, s valaki mindig fogja a kezem...Mert ha nem tudok egyedül dönteni,nem vagyok...csak egy senki....egy élősködő,aki másoktól várja,h a tündér meséket tálcán kínálják,s valóra váltsák...Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa...És nem mindegy,h a mesékben hiszünk,vagy abban h valóra is válhatnak!Nem mondhatom mindennap azt h holnap majd elkezdek élni,mert mindennap a holnapom és csak elfutnak mellettem az évek a messzeségbe...Az kell h kifejezzem mit érzek...h mit akarok...szavakkal,tettekkel,azzal h bebizonyítom,én valóban élek és nem csak vagyok,létezem!Egyszer mindent el kell kezdenünk,s csak az első lépés nehéz...de az út amin lépkedünk kihagyhatatlan!Nem élhetek egy blogban!