Kosztolányi Dezső - Boldog szomorú dal

-

"De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben. "

Már hónapok óta azt érzem,hogy alig valami maradt bennem abból,amit a legjobban szerettem magamban.Már alig pislákol az a megfogalmazhatatlan valami...Érezni akarom megint,h élek!Hogy majd' szétvetek az érzelmek...hogy ÉLEK!hogy teszek,hogy történik valami nagyszerű,hogy sorra megvalósulnak az álmaim,amikért harcoltam...élvezni akarom a pillanatokat,a napsütést,a mosolyt,a nevetést,a mozgást...szenvedéllyel akarom megtölteni az életem,hogy megteljen vele a szívem,h már úgy érzem majd kibuggyan belőle...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Naplóbejegyzések 2023

-
 2023.01.18. Isten nem kegyes. Nem öl meg, amikor kéred.   2023.02.28. Nem emlékszem hogy történtek dolgok. Nem emlékszem, hogy éltem túl. Dolgokat, napokat. Csak a fájdalomra emlékszem és a zsibbadtságra. Mintha vasajtót csuktak volna Szibériára.   2023.12.01. Az, hogy megismertelek, a legnagyobb csapás volt az életemben. Egy nárcisztikus pszichopata vagy, aki mások manipulálásával éri el a céljait. Remekül megtalálod az emberek gyenge pontját, és addig facsarod őket, míg van bennük szusz. A végletekig kihasználtàl, nem csak érzelmileg, a kapcsolataimat, de szakmailag is. Valójában úgy gondolom, ez volt az egyetlen amire igazán szükséged volt, és mikor már nem tudtam tovább a hasznodra lenni, annyi vér nem volt a pucádban, hogy tisztességgel ezt közöld is. Ehelyett tovább gyötörtél és rám hárítottad a teljes felelősségét annak, hogy az életed egy kudarc. Mintha csak én tehetnék róla, és mindazok, akik valaha megpróbáltak támogatni, erejükön felül. ...
Read more »

"Mi a rosszabb? Ha a feleséged, akit szeretsz vele teljesen más, vagy ha ugyanolyan.."

-
Csak a bénító a düh és a vele járó gyengeség. Ez maradt csak belőled nekem. Minden más érzelem helyett, amit eddig képes voltam táplálni érted, neked, miattad. Csak hagyna már el ez inkább. Utálom mikor szétbasz az ideg és remegni kezdek, közben meg olyan erő van bennem, hogy a gondolatommal falakat tudnék mozgatni. Soha többé nem fogja ezt velem megtenni senki. Soha. Senki. Miután egyszer már ő megtette és kurva nehéz volt felállni, megfogadtam, hogy nem engedek többet ilyen közel pasit. Aztán jöttél te. És minden olyan sorsszerű volt, hogy elemi erővel söpörte el minden akaratom és én engedtem. De hiba volt. Mindig az lesz. Egy dolgot tanulj meg az életben: soha ne bízz senkiben. Ne engedd túl közel, ne szeresd túl mélyen. Mert akármit hiszen, akármilyen is, akármit mond vagy tesz, úgyis megteszi. Meg fogja tenni. És te nem léphetsz ellene semmit. Csak hagyod, hogy átfolyjon rajtad a kibaszott zsibbasztó fájdalom, mintha be lennél nyugtatózva és csak bőgsz és nézel magad elé és tudo...
Read more »