Élvezd!

-


Öregszem...ezt az mutatja leginkább, hogy nagy valószínűséggel már semmit nem tennék meg azok közül a dolgok közül,amikre 15 évesen csont nélkül igent mondtam...hát igen...fiatalság bolondság,szokják mondani...hogy 5 év alatt mennyit változik az ember?!...Jó tudni,h legalább valamikor voltam elég bátor...vagy hülye vagy őrült,hogy leszarjam,mások mit gondolnak...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Most egy pillanatra megállok és igenis hálát adok...

-
...hogy ne mindig csak kérjek,hanem köszönjek is. Most hálás vagyok a terveimért, mert nyílt rájuk lehetőség és valamennyi megvalósulni és megvalósíthatónak látszik. 'Nincs cél,melyhez ne vezetne ösvény'...Csinszka megtalálta és végig sétàlt rajta... Megtaláltam az első téglát...kikotortam az avar alól és ráléptem...egy ajtó termett előttem...kattant kettőt a kulcs a zárban és kinyílott a szárnya... Hát kézen foglak,hogy ne féljek,mert veled minden könnyebb és belépek az ajtón...majd tovább...
Read more »

Márai Sándor - Telefonszám

-
Már nem emlékezem telefonszámára. Csak arra emlékezem, hogy volt egy fekete kalapja, barna tollal. Aztán arra, hogy élni akartam vele, s megint, hogy egyszer meg akartam halni érette. Homályosan emlékezem szeme színére, mosolyára, egészen halványan bőre illatára is. Emlékezem a fájdalomra, melyet okozott; de csak úgy, mint ahogy egy régi haláleset fájdalmára emlékezik az ember. Emlékezem az örömre  is, melyet kaptam tőle; de csak úgy, mint ahogy egy régi, bőséges lakomára emlékezünk, lakomára és dőzsölésre, melynek fogásait már elfelejtettük. Minderre emlékezem, halványan. De telefonszámára, melyet néhány esztendő előtt még oly gépiesen tudtam, mint ahogy az ember a kötőszavakat ismeri, nem emlékezem többé. Így halunk meg egymás számára. Először egy telefonszám hal meg. Aztán egy illat emléke. Aztán a test, melyhez a telefonszám és az illat tartozott. Aztán minden.
Read more »

Analóg naplóbejegyzések

-
 2007-2016   Sosem vágytam még egyszerre két ilyen ellentétes dologra; hogy minél hamarabb felnőtt legyek és had maradjak még tovább gyerek.   Annyira el akartunk menni innen, hogy már semmi sem követeli a maradásunkat. Egyedül maradtunk. Nem gondoltam volna, hogy ketten is lehet egyedül lenni.   Te érzed? A szikrát, melyet kialtattunk magunkban? Mintha soha nem is létezett volna. Te érzed még? Hogy megvan köztünk; ami akkor első látásra, mondatra? A mi lenne, ha … A mindent elsöprő akarat , bármi legyen is belőle. Én még látom, ha rád nézek. Még érzem a szikrát, amit az első csóknál lobbantottál fel bennem. Emlékszel? Azokra a kíméletlenül őszinte pillanatokra, mikor mindenről megfeledkeztünk, úgy élveztük egymás társaságát. Nem érdekelt, hogy azt lásd, amit szeretnék, magamat akartam mutatni. Egyszerű, sebzett emberek, akik kinyíltak egymásnak. Érdemesnek találtuk egymást arra, hogy szerethessen bennünket.   5 évem hatalom, 5 évem elad...
Read more »