A régi barátok, a régi történetek...hogy jövök én ebbe...sehogy.

Kezdettől fogva tudtam,nem én vagyok a hozzád illő...bármennyire is szerettem volna a szívem mélyén mindig is az lenni...Érted,neked...De nem vagyok...neked sem...Megváltoztattalak...a legrosszabb,amit szerelem néven tehettem veled...Úgy sajnálom...hogy megint nem voltam okosabb...legalább veled...De te is pont az a hibát követed el,amit én...egymást büntetjük,mert azelőtt nem voltunk elég bàtrak ehhez.. Bántalak,pedig nem akarlak...aztán valahogy mégis egy kicsit...Mert már bennünk sem hiszek...és tudom,hogy te sem,de nem merjük kimondani,mert akkor túl valóságossá válik...
Egyszerre akarunk könnyelmű barátok és örök szeretők lenni...de ez a kettő,rájöttem,együtt mégsem működik,pedig hittem benne...eddig.
Akàrmennyire vagy akárhogyan is szeretjük egymást,úgy tűnik nem elég...vagy nem eléggé...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Naplóbejegyzések 2023

"Mi a rosszabb? Ha a feleséged, akit szeretsz vele teljesen más, vagy ha ugyanolyan.."