Ha lenne Isten...

Kiskoromtól kezdve vallásos neveltetést kaptam. nem választhattam, a templomba minden vasárnap muszáj volt elmenni, akkor is ha nagyon nem akartam. És hittanra is mindig muszáj volt járnom, mert a nagymamám azt akarta elsőáldozó legyek és egyszer templomban esküdjek. Aztán meghalt és én nem mentem többet egyikre sem, egészen a gimiig, ahol mindkettő be volt építve az órarendbe. Így vagy úgy, de valahogy mindig visszakerült a vallásosság kérdése az életembe. A legjobb barátnőm hívő. Tiszteletben tartom és hiszek abban,hogy ő hisz Benne. De azt hiszem, én már nem...
Sokszor kértem a Jóisten segítségét eddig életemben...kezdve onnan,hogy jó legyen a matek dogám egészen odáig, hogy ne a kezeim között pusztuljon el a cicám, és inkább ne is haljon meg többet egyik állatom, szerettem se. De a Jóistennek elege lett belőlem és hol meghallgatta az imáimat, hol csak letörölte a rögzítőt. Így van ez már mindnyájunkkal. Néha úgy történik minden, ahogy szeretnénk. És olyankor úgy érezzük, gondoskodnak rólunk onnan fentről. És hisszük azt is, hogy van túlvilág, meg mennyország meg paradicsom és hogy egyszer majd tényleg úgy fogunk élni, hogy minden rendben van és csak szeretünk.
Aztán meg történik valami, ami kettétöri a lelkünket röhögve és akkor csak dühösek vagyunk, hogy ha ez az egy élet van, miért kell ennek is ilyen végtelenül nyomorúságosnak lennie.
Ha lenne Isten...az ember jó lenne, nem bántana senkit és semmit...nem lenne bűnözés, nyomor, éhezés...nem tűnnének el életek...egy sem...nem lennének járványok...gyerekhalandóság...Ha lenne Isten nem lenne pedofília...állatkínzás vagy kísérletek...emberkereskedelem...
És túl hosszú a sor ahhoz, hogy folytassam...