Utónév jogán
Ma nézegettem az utónév könyvet. Az agyam magán kívül automatikusan párosította a te nevedhez, hogy vajon illenék-e.
Annyira benned gondolkodom.
Hogy akkor is ott áll bennem merev szabályként a tudat, hogy számba vegyelek, ha direkt akarom rajtad kívül tervezni az életem.
Mert nekem te beleivódtál mindenembe.
Minden tekintetemben, hajszálamban, halk sóhajomban és léptemben te vagy.
Minden utam hozzád visz, bármerre is szándékszom indulni.
Minden hívás hozzád jut, bárkit is akarnék tárcsázni.
Minden dobbanása szívemnek érted dübörög, csak engem válassz. Kérlek!
Minden kinyújtott ujjam feléd nyúl, bárkit is akarnék érinteni. Csak én legyek Az.
Csak...Én lennék...Az.
Annyira benned gondolkodom.
Hogy akkor is ott áll bennem merev szabályként a tudat, hogy számba vegyelek, ha direkt akarom rajtad kívül tervezni az életem.
Mert nekem te beleivódtál mindenembe.
Minden tekintetemben, hajszálamban, halk sóhajomban és léptemben te vagy.
Minden utam hozzád visz, bármerre is szándékszom indulni.
Minden hívás hozzád jut, bárkit is akarnék tárcsázni.
Minden dobbanása szívemnek érted dübörög, csak engem válassz. Kérlek!
Minden kinyújtott ujjam feléd nyúl, bárkit is akarnék érinteni. Csak én legyek Az.
Csak...Én lennék...Az.