Nem megy...

Egyedül nem megy!Mondtam...mondom én...Holott már rég egyedül állok,a saját lábamon.Állok.Csak k...ára ingatagul...Bár az egyensúlyom sose volt valami biztos...
Az szar,hogy néha,mielőtt elesnék,gyorsan elkap valaki.Erősen belekapaszkodom...aztán...hopp!Hirtelen arébb lép.Eltűnik az életemből...egy újabb ember...
Pedig nem kérem Tőle,hogy fogjon,azt se hogy támasszon,vagy hogy vigasztaljon,ajnározzon!...Csak azt hogy ne menjen el,hogy mellettem legyen,s kísérjen az utamon...tettek,akár még szavak nélkül is csak érzelmekkel...és ha néha elbizonytalanodom elég lenne egy mosolya és gondolkodás nélkül mennék tovább... :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Naplóbejegyzések 2023

"Mi a rosszabb? Ha a feleséged, akit szeretsz vele teljesen más, vagy ha ugyanolyan.."