Az élet egy póker…egy vidámpark… egy motor… ahol nem gondolunk a nyereményre... a nyitvatartási időre…és a sebességre… Bedobom a közösbe a számomra legnagyobb tétet…a szívemet…A Tiéd…Vidd!
Ömlik a fény a kulcslyukon… a füst a tűzből…és én csak küzdök a saját bizonytalanságom ellen…szürkületi homály…vaksötét,néma éjszaka…néha képes vagyok a legmélyére zuhanni…képes vagyok néha a halált a megváltásomnak tekinteni…ez milyen élet???
Úgy képzelem mindenkinek van egy rólam alkotott képe...Egy arc, amilyennek ő lát… Nem tűröm el,hogy bármi karcolás legyen rajta…Tudom,hogy nem vagyok tökéletes,de más ne lássa,mi a hibám…
Miért félek? Ezt válaszold meg!
Rád zúdítottam azt a tömérdek hülyeséget...Sajnálom,hogy kételkedtem Benned...Eluralkodott rajtam a belső félelmem önmagammal szemben...Meglepően jól kezeled a hisztijeimet!...Azt hittem falat húztál...most én építkezem...?...Festett arcú, színes maszkok...egy puzzle darabjai...Pörgetem az ujjaim közt..melyik is illik...hova?...Az érzelem amit megfest...a lényem egyik része...Ez is Én vagyok!
A lány is én vagyok...aki néha olyan elveszett...hogy a körötted lévőket figyeli...ki mindenki menne Hozzád...ki mindenki...de magam mégis ritkán teszem a sorba...az elejére...és ez milyen felfogás??
Bele keveredtem...Beléd habarodtam...zavart vagyok...nem találom önmagam...De tudom...ez most csak egy átmeneti állapot...kicsit sok volt most nekem az élet...Most megállok...és mélyet szippantok a bársonyos őszi szélbe...Könnyektől nedves forró arccal,fáradtan félig öntudatlan álomba merülök…
Semmi sem hiányzik a régi életemből...De a mostanit annál inkább akarom!
Falni,habzsolni,testesen...szőröstül,bőröstül...VELED!
Talán már feladtam az önmagammal való harcot…talán csak megértettem a lényegét…talán csak bekucorodom melléd és megnyugszom….Szeretlek…