Utóirat...Miért istenítünk egy olyan világot,ahol az értékeket dollárban mérik?!...
Fáj a szívem...magamra vettem egy egész világ gondját,búját...Az összeroppanás súlyát nem bírja el senki sem...Úgy érzem,majd' belepusztulok...az elmúlt évekbe...az eltűnt dolgokba...a várva várt...de még el nem jött hitekbe...
Néha eszembe jut...változott volna bármi is?...ha másként döntöttem volna...akkor?...Ha ne akartam volna boldog lenni...vagy csak szerelmes...csak egy percig is azt érezni...minden rendben van...Akkor történt...hogy eladtam magam a boldogságért...Akciósan...ez lehetett a baj...Hisz akik kedvemben jártak egykoron mindenben...s itták a szavaim...Most úgy mennek el mellettem,mintha nem lenne közös a múltunk egy része...Mintha nem kellene tisztelniük engem a a múltunkért...a jelenemért...Na ez az undorító...Megtaláltam a nekem való posztot...A posztot,ahol büszke vagyok magamra...ahol még ott egy élet reményteli papírsarka...Azt akarom mindenki tudja...Mindenki lássa...Mindenki hallja...Hátha attól jobb lesz...hátha akkor én is elhiszem,hogy érek valamit...hogy még nem buktam el...hogy van még kiút...Hogy egyszer ennek vége lesz...Hogy pofán röhögök mindenkit,aki elfelejtette,mit érnek a barátok,mit ér a család...
