semmi

láttam pár megható dolgot az elmúlt időben...biztos most érzékenyebb is vagyok rá,mint máskor...de elnézem a világot...és sírni támad kedvem...szeretnék elsíratni minden rosszat a Földről...egyenként, apró könnycseppekben eltávolítani mindent...örökre...
tudnod kell, neked, aki olvasod minden szavam, hogy én nem látom őt  mindig borúsan...de igyekszem a jó pillanatokat önmagukban megélni... a rosszakat pedig kiadni magamból...nem mindig könnyű...sőt néha kimondottan nehéz...de amikor úgy érzem, hogy alkottam, létrehoztam valamit, ami jó, ami jól esett a szívemnek....ha csak láttam, ha csak hallottam...olyankor mindig tovább akarok menni...és bőgni és nevetni...kikacagni mindent és mindenkit, az életet,mintha azzal legyőzhetném mindegyikőjüket...és azzal megváltozna a világ...
ha egyszer,csak egyetlen egyszer visszamehetnék a múltba...egyetlen apró dolgot változatnék meg ott egészen régen...az elfeledett-talán-nem-is-volt időben...az öreg zsebórájának éjfél utáni első percében...nem engedném, hogy az ember elfelejtse...ő is Isten teremtménye...nem jobb,nem szebb,nem okosabb...és a legkevésbé sem szeretetreméltóbb...ám annál inkább megvetendőbb...és még tovább megyek...nem méltó embernek neveztetni...
kövezzetek meg,ha nincs igazam...de az is csak ezt igazolná...