"Látom, mikor még Az voltam..."
Bele lehet e szeretni egy olyan idegenbe, akit az ember még nem ismer?
Egy utcán elnéző szempárba...pár kedves és mulattató szóba...néhány szívbéli kacagásba...elegáns kézfejekbe?
És érezni azt, ami egykoron voltam. A dacos, szertelen, éretlen tinédzser. Akiben ott volt a tűz, hogy mindent elsöprő szándékkal változtasson a világon...és ott volt benne az erő. Minden lélegzetével egyre csak szívta magába, akár egy vámpír az elejtett áldozat nyakából a vért.
Úgy csordult és ivodott belém atomi sejtrészecskékig az Akarat.
Aztán elakadt a lélegzet. És kikopott a dac. Kiszökött az a rútvörös vér és itt hagyott elaléltan.