csak aránylag szar
Sötétben elhangzott suttogó szavak...baráti kezek,mik a könnyem törölték...puha ajkak,amik előcsalták a mosolyom..apró érintések,mik a lelkem simogatták...egy baráti ölelés...egy illat,ami körbefonta karjait köröttem...
S én beleburkolóztam mint egy vastag,puha bársonytakaróba...meleg volt és biztonságot nyújtott...de valaki letépte rólam....reszketek a hidegtől...félek..sírva fexem...és sírva ébredek...már úgy folynak a könnyeim hogy észre sem veszem...lassan barázdát szántanak...
Nem szabad a múltért keseregni...ami megtörtént azon változtatni már nem lehet...tovább akarok lépni...tovább kell lépnem!...de az elképzelt jövőm már sosem fog számomra eljönni...a jelenem meg egy semmi...
Tovább lépnék...de nincs hova...nincs kiért...nincs miért..
Egyszer jobb lesz...egyszer szebb lesz...egyszer könnyebb lesz minden...
Szándékosan sétálgatok a sötétbe...mert a fényre lépve félek kinyitni a szemem...mert fájdalmasan vakító a fény...az igazság...amit képtelen vagyok elfogadni...
S én beleburkolóztam mint egy vastag,puha bársonytakaróba...meleg volt és biztonságot nyújtott...de valaki letépte rólam....reszketek a hidegtől...félek..sírva fexem...és sírva ébredek...már úgy folynak a könnyeim hogy észre sem veszem...lassan barázdát szántanak...
Nem szabad a múltért keseregni...ami megtörtént azon változtatni már nem lehet...tovább akarok lépni...tovább kell lépnem!...de az elképzelt jövőm már sosem fog számomra eljönni...a jelenem meg egy semmi...
Tovább lépnék...de nincs hova...nincs kiért...nincs miért..
Egyszer jobb lesz...egyszer szebb lesz...egyszer könnyebb lesz minden...
Szándékosan sétálgatok a sötétbe...mert a fényre lépve félek kinyitni a szemem...mert fájdalmasan vakító a fény...az igazság...amit képtelen vagyok elfogadni...