Isten veled!
Sétálok egy hosszú úton,mit magas fák szegélyeznek...mindegyiken sok-sok emlék lengedez...időnként hátrapillantok s egy-egy képen megcsillan a fény...mintha megint eleven lenne...de elfordulok..nem bírom ...tovább nem akarom látni...csak előre...mondogatom magamnak és nagy levegőt veszek...nyugi menni fog...lépek kettőt és vissza egyet..mert olyat látok mitől megtorpanok...félek!...messzi távolból fogod a kezem...de úgy hiányzol...mért nem vagy mellettem?...mert nem teheted...de jobb ez így...ismerj meg...tudd milyen vagyok és csak azután szeress...azt mondod van értelme annak h élek...hát folyton csak keresem..de mért ?...mért nem tudom csak egyszerűen élvezni ami van..ami lehet?...mert nem tudom mit is kéne tennem..s hogyan...tétovázok minden mozdulatnál...kifutok az időmből...én várok...de más nemfog...tudom mit akarok..kit akarok...és hogyan...de vajon megszerezhetem?...ha akarom,bármit elérek...de túl sok a talány...vagy szeress vagy gyűlölj...de ink gyűlölj mint megvess...és ink ne törődj velem minth megszánj...csak lehetőséget adj a bizalomra...csak annyit h elmondhassam mit érzek...és aztán mondj v tégy amit akarsz..de legalább tudjam h állunk!...mert egyedül vagyok...hiába a sok barát ...ha én nem értem magam,nekik mért menne?!...eldobhatnám az életem egy elképzelt jövőért,ami már talán sosem lesz...de amiért halni lehet,azért élni érdemes!...Akarom,kell nekem...Hát bánatom Isten veled!...veled s mindennel mit elkövetem és hibaként tartok számon...de hogy őszinte legyek...semmit sem bánok!...csak megragadtam az alkalmat...s mások ehhez mit szólnak?..ki nem szarja le!?...it's my life...persze azért volt miből tanulni...hogy legközelebb ne feszegessem a balfaszság határait... -.-'...