A hülye hippi
Elengedni.
Olvasván nem tűnik fel mennyi fájdalom rejlik e szó mögött.
Harag. Düh. Kétségbeesés. És öngyűlölet.
Gyűlölöm magam, hogy kör vagyok a sok kocka közt.
Hogy bárhogy próbáltam eddig huszonöt éven át, nem tudtam magam átformálni olyanná, mint a többi.
Hogy az én fejemben létezik egy én, aki elbújva ül a polcok között a sötétben.
Hogy ez az én nem akar senkit sem bántani, elítélni, megkérdőjelezni. Csak hinni és bízni.
A világban amit elképzelt magának.
Egyszer...Aztán még egyszer.
És e két világból egy állt össze. Egymással párhuzamban létezve. Ide-oda tekeregve, tologatva a határt...akár spagetti a tányéron.
És nekem választanom kellett.
És én nem akartam.
Én akartam mindkettőt...és az egyiket...és a másikat...és egyiket sem.
És fejben felültem megint arra a vonatra, ami elvisz innen messze.
Ahol a problémák már megoldottak. Ahol az életem rendben. Ahol meleg, puha és biztonsággal teli otthon vár.
Ahol a szívem tiszta.
Olvasván nem tűnik fel mennyi fájdalom rejlik e szó mögött.
Harag. Düh. Kétségbeesés. És öngyűlölet.
Gyűlölöm magam, hogy kör vagyok a sok kocka közt.
Hogy bárhogy próbáltam eddig huszonöt éven át, nem tudtam magam átformálni olyanná, mint a többi.
Hogy az én fejemben létezik egy én, aki elbújva ül a polcok között a sötétben.
Hogy ez az én nem akar senkit sem bántani, elítélni, megkérdőjelezni. Csak hinni és bízni.
A világban amit elképzelt magának.
Egyszer...Aztán még egyszer.
És e két világból egy állt össze. Egymással párhuzamban létezve. Ide-oda tekeregve, tologatva a határt...akár spagetti a tányéron.
És nekem választanom kellett.
És én nem akartam.
Én akartam mindkettőt...és az egyiket...és a másikat...és egyiket sem.
És fejben felültem megint arra a vonatra, ami elvisz innen messze.
Ahol a problémák már megoldottak. Ahol az életem rendben. Ahol meleg, puha és biztonsággal teli otthon vár.
Ahol a szívem tiszta.