S találkozott velem. S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak...

"A szíved mindig tiszta,ott ül a sötétben, és a polcok közül leskelődik.
De az élet kevés, a puszta lét a kevés, és ebben nagyon is igazad van...És az a kevés, ami amúgy is adott-legyen ez sors, élet, idő, vagy bármi más- mindegy minek hívjuk, az is csak fogyni tud...
Az nem lehet, h csak ennyi legyen, a kettő közt meg csak úgy vagyunk, mikor én hinni akarok.Tésztaként tekeregve, újragondolt határokat tologatva, felülni egy hullámvasútra, de nem leszaladni a tányérról.
Közben néha nevetünk, néha sírunk, még mindig körhintázunk, bár van, h szédülök.Ijedten leskelődök, miközben az időm fogy, de az otthon puha, a biztonság testmeleg.
Aztán csend.Egy falat rend...
De holnap ezt a falat már megmászni akarod, mikor újra felcseng, hogy kör vagy a sok kocka közt.
Túl értékes az időd, hogy elpazarold gyűlöletre, magadnak ítélve.Általad.
Ezt engedd el, és közelebb kerülsz ahhoz a mostban, ahol a problémák már eleve megoldottak, mint bármilyen képzeletbeli vonaton.

Olyannyira, h már nem is fogod problémának látni."

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Naplóbejegyzések 2023

"Mi a rosszabb? Ha a feleséged, akit szeretsz vele teljesen más, vagy ha ugyanolyan.."