"Majd meglátod később: néha megérzem a gondolataidat. A kérdéseidet is, amelyek olvasás közben átfutnak rajtad. Ha tudok, megpróbálok felelni rá.
Bármilyen fura, hiszen nem látlak, mégis figyelek rád,mert akinek szól az 'üzenőfüzetem', lelkileg rokon velem. Sejtem, ki vagy, és írás közben néha megérzem, velem vagy-e vagy sem. Együtt olvassuk, amit írok. Néha azért mondok el valamit többször és másképp is, mert látom, hogy nem értettél meg. Vagy én nem mondtam el jól. Próbálom megérezni, ki lehetsz. Ki lakik benned? Mert ahogy én, te is képtelen vagy elmondani, ki vagy. Te inkább elmeséled életed egész történetét, ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó,ami ott lakik lelked mélyén, mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív, és megmutatná végre, valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal."