Igen...lesz...van...


Azzal,amit elrontottunk,örökké együtt kell élnünk.Nem muszáj elfogadni,beletörődni...csak elfelejteni. ...
Mért van az,h az énemnek mindig ezen részét látom...aki hibázott?. ... Vágyom egy másik életet...vágyom azt az embert,aki megért...De nem veszem észre,h aki most is kitart mellettem,az épp ezt teszi??...
Igen,követtem el hibákat...Igen,lesz aki sosem fog tudni túllépni.Igen,lesz,aki sosem fog tudni megbocsátani...Neki meg ezzel kell együtt élni. ...
mindig is lesz olyan ember,akit bánni fogok,h így alakult. ... de valahol megvan ennek is az oka...azt hiszem...h az ő helyüket új vehesse át. ... Olyan,akit nem félek elengedni...mert tudom h úgyis visszatalál.
Meg kell tanulnom,h mindig lesz mikor visszavárlak...visszasírlak. ...h hiányzik a hangod...
Rá kell jönnöm,h a kesergésre és önsajnálatra elpazarolt napok sosem jönnek vissza. ... Ha folyton a múltba vágyom,újra és újra meg kell tennem azt a göröngyös utat,amivel idáig eljutotta. ... Nem akarok megint bőgni, vagy ordítani h mennyire fáj!!!
Lehet h nem kértem az életem,de megadatott. ... Lehet,h nem kértem bánatot...sem szenvedést...De kaptam eleget mellé százezernyi boldogságot!. ... És ami még fontosabb,lehetőséget...ami rajtam áll...és amiért hálásnak kell lennem!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Naplóbejegyzések 2023

"Mi a rosszabb? Ha a feleséged, akit szeretsz vele teljesen más, vagy ha ugyanolyan.."