Többeknek....és Neked!

Hagyj végre elmenni?....Szenvedni még meg nem halok...én tényleg ezt akarnám?...Tényleg megérdemlem?...Azt hiszed?...Tudod,én mégsem vagyok képes gyűlölni téged.Pedig tudom,te épp ezt teszed...csak azt nem h mért?!...ellened nem vétettem,ha pedig segítesz másnak,annak semmi értelme...Egyszer nagyot hibáztam,amivel hatalmas fájdalmat okoztam valakinek...és ő mégis megbocsátott....a karjaiban sírtam végig az éjszakát...egész éjjel őrzött...akkor szerettem a legjobban...és többet soha...úgy éreztem,egy angyal ölel...azt akartam h megálljon az idő...h örökké tartson...annyira kellettél,annyira szükségem volt rád...mért tűntél el??mért hagytál egyedül a magányomban,mikor tudtad h kellesz?!Gyűlöllek amiért ezt tetted!!Gyűlölöm h elfordultál,h kudarcot vallottam!!!H hiába szerettelek,nem hitted el!GYŰLÖLLEK!
De azzal h akkor megbocsátottál..képes lettem elhinni,h valahol mindenki megérdemli!Egyszer neked is megfogok...egyszer majd elengedlek...Néha még hallom felharsogni az éjszaka sötétjébe vesző nevetésedet....ott bujkál benne a gúny...de mégis...fájó emlék hiányzik...h valaha én csaltam ki azt a kacagást!!!