Mindannyian üzenetet hordozunk egymás számára..melyek kimondatlanok..de egyértelműnek szánjuk őket..mégis van h zavart okozunk vele…Vagy túl hülye…vagy túl bonyolult és szabadlelkű vagyok h bárki is megértse a tetteim…a gondolataim..néha én sem értem,mit miért teszek,h mi a célom…de az okát bármikor megmondom…Akár van…akár nincs aki megért..talán nem is kell…talán csak az kell h ne kérdezz…h így szeress és fogadj el ahogy vagyok,mert nem változhatok…és nem is akarok…önmagamtól sosem védhetsz meg...Álarcot viselek..ha úgy érzem,nem felelek meg vagy csalódnál bennem vagy csak félek h elhagysz…magamba zuhanok…mint bárki más?!..Félek ha levenném,meglátnád h túl könnyen szeretek…túl mélyen…h túl sebezhető a lelkem…már lassan annyira magamban élek,h elfelejtem milyen is a valóság…mi is a valóság….egyedül sétálgatok a sötétben..és már bele sem gondolok..milyen lenne kézenfogva,kettesben…csak ha a múltba tekintek…egy pasi sem érdemli meg azt a kínszenvedést és világfájdalmat,amit én megtestesítek…annyira félek …annyira kilátástalan vagyok…h az már vakablak…